Újabb Kubatov interjú. Csibészbecsület?

FradiMob - 2017. március 03. péntek, 09:51

Az egyik újpesti mérkőzés előtt 200 drukker bejött az edzésünkre...


Most,hogy a fidesz rátette a kezét az origo.hu-ra...

Már itt is az interjú Kubatov Gáborral.

Az interjú közepe érinti az ultrákat,ha esetleg valaki nem kíváncsi a PR dumára.

Most kivételesen nem írjuk a mondatok után a cáfolatokat, véleményünket, csak pár gondolat előre.

Jó duma, ez a kell a szkenner,hogy ne legyen balhé, mert akkor elmegy a szponzor. De. Itt csak olyan szponzor van,aki kényszerből,cserebere mutyiból van nálunk, tehát nem fog elmenni csak akkor ha ezt mondják,engedik neki. Ezek között van külföldi multi is, javasoljuk megnézni az elmúlt fél év német,francia vagy akár angol lelátói videóit. Utcai harcok,lelátói balhé,pályán verekedés, pirotechnika. És egy szponzor sem ment el az adott klubtól. Sőt. Szinte minden európai klubnál elfogadott az ultrák edzéslátogatása. Nálunk is az volt,amikor még Kubatov Gábor fiatalon az edzéslátogatók csoportjába tartozott. Ez is csak egy felesleges uszító duma. És. Ha egy játékost a szurkolók bántani akarnak, akkor azt nem edzésen teszik, és a szkenner sem menti meg a játékost,hanem valamelyik éjszakai klub VIP részlegén megvárják míg felszívják a csíkot a sztárok és lecsapnak. Stb.stb.

De legalább már beismerik,hogy egy ponton hibáztak.

origo.hu:

A Ferencváros elnöki tisztét hat éve betöltő Kubatov Gábor szerint soha többet nem fordulhat elő olyan eset, amikor a labdarúgócsapat szurkolói megállítanak egy edzést, és számon kérik a játékosokat. Az elnök azt mondta az Origónak, hogy a Fradinál mind pénzügyi, mind szakmai kérdésekben átlátható és tiszta viszonyok uralkodnak, miközben az egyesület pénzügyileg is biztos lábakon áll. A hat év legcsodálatosabb pillanata – a labdarúgók sikerei mellett – a női kézilabdacsapat két évvel ezelőtti bajnoki győzelme volt a Győr ellen, a legnagyobb pofon pedig az albán bajnokság második helyezettje, a Partizani Tirana elleni BL-kiesés tavaly júliusban. Interjú.

Hat éve lett a Ferencváros elnöke. Ennyi idő távlatából ilyennek képzelte ezt a munkát?
Sokkal könnyebbnek gondoltam, de a nehézségek együtt járnak vele. Amikor elnök lettem, hallottam egy mondást: a Ferencvárosnak a legnagyobb ellensége önmaga. Nem is az a lényeg, hogy ki fogalmazta meg, hanem a tartalma. Mert az nagyon igaz volt akkoriban. A mögöttem lévő hat év egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a klubon belüli furkálódást sikerült megszüntetni. 

„Sikerként könyvelem el, hogy a klubon belül sikerült mindenféle furkálódást megszüntetni”

Ezek után jelentek meg az egyesületben azok a szponzorok, amelyek nélkül ma nem tartanánk ott, ahol. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartottam, hogy a pénzügyi viszonyok átláthatóak legyenek. 

Hat év alatt egyetlen olyan komoly cikket nem olvastam, amelyben azt írták volna, hogy a Ferencvárosnál ellopják a pénzt.  Egy sikeres modellt szeretnék megvalósítani, ennek az első lépése, hogy a labdarúgó-szakosztály ma már szinte önállóan megáll a lábán. 

Száz emberből kilencvenkilenc, ha meghallja a Ferencváros nevét, egyből a labdarúgásra asszociál. Ugyanakkor van ennek a klubnak egy nagyon sikeres női kézilabdacsapata, egy Európa Kupa-döntős vízilabdacsapata. A fiatal jégkorongozók éppen most kezdenek el dolgozni Kercsó Árpáddal, a tornászaik vagy atlétáik magyar bajnoki címek sorával dicsekedhetnek. Ha minderről leválasztjuk a futballt, akár nyugodt élete is lehetne, nem? 
Persze, de nem lehet, és nem is kell leválasztani. Ugyanakkor minden egyes szakosztályunk előrelépett. Egyetlen kivétel volt, a kosárlabda, amelyet meg kellett szüntetni, mégpedig azért, mert azt a szakosztályt csődbe vitték.  Amikor elnök lettem, elmondtam, hogy nekem minden egyes sportág fontos, de amelyik nem tud felelősen gazdálkodni, azt nem tudjuk támogatni.  A kosárlabda így járt. Az elmúlt hat év talán legcsodálatosabb eredményét a női kézilabdacsapat érte el, amikor két évvel ezelőtt, nyolc év szünet után megnyerte a bajnokságot a világválogatottal egyenértékű Győr előtt. 

Úgy, hogy a mi koncepciónk eleve arra épült, hogy lehetőleg minél több magyar játékossal küzdjünk. A férfi kézilabdacsapatunk veretlenül vezeti az NB I/B-t, jövőre – ha minden jól megy, a legjobbak között szeretnénk játszani. A jégkorongozók alaposan megszorongatták az alapszakaszban első miskolciakat, tőlük ez azért is volt nagyszerű dolog, mert nincs saját jégfelületünk. De hamarosan lesz. Idén elkezdhetjük az FTC új népligeti sportközpontjának építését. De nem csak ebben kell gondolkodni. A népligeti sporttelepre jelenleg háromezer gyerek jár sportolni, különleges hozzáállással. Nálunk csak egy válasz adható a „mi akarsz lenni?” kérdésre. Bajnok.  Első helyezett. A legjobb. Más válasz nem létezik. Fradista vagyok magam is, nehezen viselem a vereséget, állandóan nyerni szeretnék. 

Mennyi pénzből gazdálkodik ma a Ferencváros? 
Nagyjából ötmilliárd forintból, amelynek közel a kétharmada a labdarúgásra megy el. Átláthatóan gazdálkodunk, betartjuk az előírásokat. A Ferencvárosban megszűntek az arculatátviteli szerződések, a bújtatott pénzek. Nálunk nincs adóelkerülés, nincsenek zsebbe kifizetett pénzek. Az összes sportolónk be van jelentve, adót és egyéb közterheket tisztességgel fizetünk utánuk. Amikor hat évvel ezelőtt elnöknek választottak, egy csőd felé tántorgó egyesületet vettem át. 

„A Ferencváros évente közel ötmilliárd forintból gazdálkodik”

Fotó: Polyák Attila - Origo

Akkor azt mondtam, hogy ha a klubot rendbe tesszük, akkor gazdaságilag is talpra állunk. Nálunk minden sportoló fizeti a tagdíjat. Nem tudom, máshol miként csinálják ezt, mi erre büszkék vagyunk. Az úszószakosztályunk például már kifejezetten nyereséges. Azt is sportágfejlesztésre fordítjuk. 

Nálunk edző nem nyúlhat pénzhez – nem ez a dolga.  Az egyesület erre hivatott gazdasági szakemberei, pénzügyi vezetői, pénztárosai oldják meg ezt a feladatot. Egy tréner legyen feddhetetlen, pénzzel ne foglalkozzon. 

Miért égett rá a vénaszkenner szó a Ferencvárosra? 
Ha követtünk el hibát, akkor azzal követtük el, amikor először kommunikáltunk erről. Ha akkor világosan elmondjuk, hogy ez egy teljesen átlátható rendszer, hogy nem jutunk semmiféle olyan adathoz, amelyek személyiségi jogokat sértenek, akkor talán másképpen alakul ez a történet.  A stadionépítés közben, a műszaki fejlesztésben volt először leírva, hogy vénaszkenner lesz a Groupama Arénában. Ekkor kellett volna nagyon tudatosan kommunikálni mindezt – ez elmaradt, mondjuk ki őszintén, ezt a hibát elkövettük, mert akkor a megfelelő tájékoztatás helyett megindultak a találgatások. 

Az ultrák azonnal felkapták a témát, nem lehetett őket meggyőzni arról, hogy a történet nem úgy van, ahogy ők gondolják. Két és fél év alatt azért kiderült, hogy ez a berendezés senkinek sem árt, nem sérti a személyiségi jogokat.  Én nem vagyok az ultrák ellen, hiszen közülük jöttem, nagyon jól ismerem ezt a fajta kultúrát. De az a csibészbecsület, amely a mi időnkben megvolt, ma már nincsen meg. Anno, ha valaki valamilyen butaságot elkövetett, vállalta érte a felelősséget. Ma ez nincs így. A vénaszkennerre azért van szükség, hogy ha valaki balhét csinál a stadionban, akkor a következő mérkőzésen már le legyen erre lehetősége, hiszen a bajkeverőt ki tudjuk tiltani, nem tud többet bejönni, ugyanis mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért. 

Miközben a vénaszkennert a szurkolók egy része nem tudja elfogadni, a drukkerek egy kis csoportja már nem jár be az öltözőbe, sőt, a csapat buszáról sem szed le játékosokat. Talán abban az önt kritizálók is egyetértenek, hogy ez így normális, nem? 
Egy éve voltam elnök, amikor az egyik újpesti mérkőzés előtt 200 drukker bejött az edzésünkre, és a kezdőkörben tartott eligazítást a játékosoknak és Détári Lajos vezető edzőnek. Amikor arra kértem őket, hogy ezt ne tegyék, szó nélkül otthagytak, és elsétáltak mellettem. Ez azért megviselt. Mi lett volna a következő lépés? Megpofozzák a csapatunkat?  Bezártuk az edzéseket, a népligeti sportközpontba sem jöhetnek be csak úgy a drukkerek. Azért, mert nem ez a dolguk. Bár elnökként ez volt az első ilyen „élményem”, ezt követően három évig mégis arra törekedtem, hogy mindenkivel konszenzusra jussak.

Arról beszéltem nekik, hogy a viselkedéskultúrát és a szabályokat el kell fogadni – a vénaszkenner használata erről szól, semmi másról. Talán a csapat most is jobban állna, ha ezek a fanatikus drukkerek bent lennének a stadionban, de bizonyos dolgokból nem tudok engedni.  Nekünk minden szponzori szerződésben benne van az, hogy a stadionban történő erőszakos cselekmények esetén a támogatónak joga van egyoldalúan felmondani a szerződést. Ezt pár olyan ember miatt, akik nem hajlandóak elfogadni a szabályokat, nem fogom kockára tenni. Tudom, hogy ez egy alapvetően más látásmód, mint ami eddig Magyarországon divatban volt. Sok követőnk, társunk nincs is az első osztályban. 

Kilencvenhétezer olyan ember él az országban, akik kiváltották a Ferencváros új szurkolói kártyáját. Ugyanakkor a hazai bajnoki mérkőzéseiken még egyszer sem volt teljesen telt ház az Üllői úton. Hol van ez a sok kártyával rendelkező drukker? 
Amikor 2004-ben megnyertük a bajnokságot, 6600 volt a hazai meccseink átlagos nézőszáma, míg tavaly ez 7700 fölött volt. Tudom, hogy ez sem sok, de azért akad némi előrelépés.  A rendszerváltásig szerintem semmi baj nem volt a magyar szurkolók mérkőzésre járási szokásaival. 1990 után megjelentek az ultramozgalmak, amelyek egyet jelentettek a stadionokon belüli erőszak elterjedésével – ez sokakat eltántorított attól, hogy kimenjenek a mérkőzésekre. Soha nem felejtem el, amikor a Groupama cég lett a mezszponzorunk. A Debrecennel játszottunk, meghívtam arra a meccsre Franciaország budapesti nagykövetét és a cég francia igazgatóját. 

A stadion előtt a két szurkolótábor pont akkor csapott össze, amikor ezek az emberek megérkeztek. És kaptak a gázspray-ből. Soha többet nem láttam őket egyetlen meccsünkön sem. Húsz év alatt égett ránk, hogy a Fradi-meccseken mindig balhé van. Ettől megszabadulni nagyon nehéz.  A mostani helyzet egyfajta kultúraváltás. Vannak olyan felvetések, hogy a nézők azért maradnak el, mert drágának tartják a jegyeket. Nálunk most bérletesként lehet akár 1400 forintért meccsre járni. Ez kevesebb, mint egy mozijegy ára. A most elindított fél áron a stadionokba program sem kínált erre megoldást. De elismerem, lehetnénk többen. Ugyanakkor a mi szurkolóink átlagosan 106 kilométerre laknak a stadiontól. A Ferencváros egy országos brand. A kártyát nem csak Budapesten élők váltották ki. 

Hogyan lehet az elmaradt nézőket visszahozni a meccsekre? 
Semmiképpen sem úgy, hogy márciusban egy hétköznap este 20.30-kor játszunk kupavisszavágót Kispesten, aznap, amikor a lányaink a Győr elleni kézilabda-rangadót vívják, vagy este lép pályára a Bayern München, játszik a Barcelona vagy a Real Madrid. Úgy sem, hogy a nézőknek gyakran fogalmuk sincs arról, mikor lesznek a mérkőzéseink, hogy a bérletvásárlásnál az időpontokról vajmi keveset tud a szurkoló. 

Amúgy mi kétévente saját erőforrásból reprezentatív közvélemény-kutatást is végzünk. A legutóbbiból, a 2015-ösből az derült ki, hogy Magyarországon 1 millió 684 ezer ember van, aki első vagy másodlagos preferenciaként a Ferencvárost támogatja.  Ezen a listán jócskán lemaradva a második a Debrecen, a harmadik az Újpest. 

Valóban létezik konfliktus a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Ferencváros között? 
Nem, mert konfliktus akkor lenne, ha haragudnánk egymásra, mi viszont csak jobbító szándékkal jelezzük a problémáinkat. Csányi Sándor elnök úrral kifejezetten jó viszonyban vagyok.  Mi csak azzal voltunk elégedetlenek, ahogy az apparátus bizonyos kérdésekben dolgozott. Mert Csányi Sándor összes intézkedése azért történt, hogy a magyar labdarúgás jobb legyen. 

„Csányi Sándorral kifejezetten jó viszonyt ápolok”

Stabil pilléreken áll a szövetség. Sikerült olyan szövetségi kapitányt találnia az elnök úrnak, aki kivitte a magyar válogatottat az Eb-re.  Zajlik az utánpótláscsapatok rendszeres átvilágítása, fejlődik a magyar foci. A napi működésben vannak olykor zavarok, de szerintem ezek is kiküszöbölhetőek jó szándékkal, operativitással. 

Mi hiányzik ahhoz, hogy a Ferencváros labdarúgócsapata a nemzetközi kupaküzdelmekben is előrelépjen? 
Nem kertelek, tavaly nyáron az albán bajnokság ezüstérmese, a Partizani Tirana ellen tovább kellett volna jutnunk a BL selejtezőjében. Hivatkozhatnék most arra, hogy az Európa-bajnokság után gyakorlatilag alig volt időnk a felkészülésre, mondhatnám, hogy az UEFA napokig nem tudta eldönteni, hogy kell-e játszanunk, és ha igen, akkor kivel, de ezek mind csak kifogások lennének. 

Azon a két selejtezőn fizikálisan úgy ahogy rendben volt a csapat, fejben viszont nem. Ez hiányzott. Az Eb-n járt futballistáink nem voltak frissek. Az más kérdés, hogy ennek a hatalmas pofonnak a hatása meddig kell, hogy tartson. Én majdnem belehaltam ebbe a kiesésbe. De úgy láttam, nem voltam ezzel egyedül.  Ugyanakkor ebből kellene erőt merítenünk. Én hamarabb túlteszem magam ezen, mások kevésbé. Nem vagyunk egyformák. Ugyanakkor az sem titok, hogy jó néhány minőségi játékost eladtunk. 

Ez a játékospolitika miért jó? 
Mert a Ferencváros még nem annyira erős csapat, hogy minden egyes értékét meg tudja tartani. 

Tehát, ha jön egy jó ajánlat például Nagy Dominikért, akkor ott nincs kérdés, befűzik a gépbe a papírt, és megírják az adásvételi szerződést? 
A lengyel futball előttünk jár. Igen, elengedjük őt, mert a klub pénzt kap, a játékos a magyar bajnokságnál magasabb színvonalú pontvadászatban játszik hétről hétre, ami a magyar labdarúgásnak is jó. Nézzük meg Nagy Ádámot, honnan hová jutott két év alatt.  A Fradi második csapatából Bolognába. Ma az olasz bajnokságban focizik. Ha a Fradinak ilyen kaliberű játékosai vannak, akkor rengeteg, ma az utánpótlásban focizó fiatal szeretne Nagy Ádám vagy Nagy Dominik lenni. 

De ebben a politikában az is benne van, hogy a hozzánk igazoló játékosok tudják, hogy innen – jó teljesítmény esetén – el lehet menni nevesebb együttesekhez. Gyakran szemünkre vetik, hogy a Ferencváros vezetői ma nem a szakmaiságot helyezik előtérbe. 

Mi az elmúlt hat évben két és fél milliárd forintot kerestünk a játékoseladásokból. A tavalyi bajnokságot nagy fölénnyel nyertük meg. Van egy kiváló edzőnk, fiatal magyar játékosokat fedeztünk fel. Mégis, miféle szakmaiságot nem tartunk szem előtt? 

Igazából ez nem lenne kérdés, ha a csapat a tavalyi bajnoksághoz hasonlóan szerepelne, vagyis az élen állna. 
Igen, ez jó dolog lenne, szerintem amúgy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy átszakadjon az a bizonyos gát. Ez a bajnokság sem dőlt még el, amíg matematikai esélyünk van az aranyéremre, hiszünk benne.  Mondjuk, jó lenne egyszer úgy felállni, hogy egyetlen sérültünk és eltiltottunk sincs. 

Azt a meccset akár Kassai Viktor is vezetheti? 
Amikor Kassai Londonban BL-döntőt vezetett, a vezérigazgatónkkal, Orosz Pállal levelet írtunk neki, hogy mennyire büszkék voltunk rá. Az MLSZ-nek minden idény végén levélben köszönjük meg a játékvezetők munkáját. 

Kassai Viktorral sem rossz a viszonyunk. Ugyanakkor lehetne benne több nagyvonalúság, hiszen ő a világ egyik legjobb játékvezetője. 

A hibák beismerése nem csökkenti az emberi nagyságot.  Akkor is, ha ellenünk téved, akkor is, ha az Újpest egyik játékosával minősíthetetlen hangnemben beszél. A sportemberi nagyságot pont az mutatja meg, ha valaki ilyen esetekben is képes felülemelkedni a tévedésén.

A Ferencváros kifelé történő kommunikációja rendben van? Mennyire fontos önnek az, hogy a Fradiról úgy beszéljenek, ahogy ön most ebben az interjúban megtette?
Szabadok vagyunk, mint a madár. Nekünk olyan saját kommunikációs rendszerünk van, amelyet nagyon kevesen ismernek. 

Több mint negyvenezer szurkolónkat tudjuk közvetlenül elérni, velük rendszeresen levelezünk. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre.  A Facebookon hatalmas, 233 ezres követőtáborunk van, messze a legnagyobb idehaza. A honlapunkat naponta akár 40 ezer egyedi látogató nézi. Újságot adunk ki, amely több ezer példányban fogy el. Az M4 Sport egyik legnézettebb magazinműsora a Fradi TV. Ezen a területen mi jól megvagyunk, köszönjük. Ami az országos médiumokat illeti, azokkal, akiknél látjuk a magyar sport iránti elkötelezettséget és jóindulatot, bármikor szívesen kommunikálunk. 

De azzal a jelenséggel nem tudunk mit kezdeni, hogy egy orgánum, amikor az ultrák még bent voltak a stadionban, azt írta róluk, hogy fasiszták, most, amikor nem jönnek be, akkor szegények. Az engem ért támadások nagy része persze nem sportszakmai, hanem politikai tőről fakad. Van az úgy, hogy én bármit mondok, egyesek akkor is az évek során berögzült álláspontjukat szajkózzák. Ezeket az embereket úgysem tudom meggyőzni. Még a sportnapilappal is volt korábban konfliktusunk. Kétszer is volt olyan időszak, amikor bojkottáltuk őket. Amikor belátták, hogy hibáztak, hogy az eljárásuk nem volt sportszerű, és ezt tisztáztuk, újra nyílt és tiszta lett köztünk a kommunikáció. Mi csak annyit kérünk, hogy mindenki az igazat írja meg. Mint ahogyan mi is mindig csak az igazat mondjuk. 

Utolsó módosítás 2017. március 03. péntek, 10:15

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva